5. rész

A nagy hír

Elérkezett a várva várt péntek. Reggel boldogan ébredtem fel. Elkészültem, betettem a gitárom a tokjába, és levittem az előszobámba az iskolatáskámmal együtt. Lent felvettem a kabátom, és mielőtt elindultam volna az iskolába, anyát faggatni kezdtem.
-Nos anya, június 15. van-kezdtem.
-Igen tudom.-mondta anya, mint ha mit sem sejtene.
-Akkor gondolom azt is tudod, hogy el kellene árulni, hogy hova megyek gimibe....-vágtam a közepébe.
-Majd ezt még megbeszéljük ha hazajöttél!-mondta. Indultam a suliba. A csajok már nekem is ugrottak.
-Ez gitár?-mérte fel a kezemben a titkot Miri.
-Igen, az.-vettem ki a tokból.
-Ez de vagány.-állapította meg Dorci.
-Köszi.-mondtam.
-Anyukád elárulta végre, hogy hova mész gimibe?-érdeklődött Tufi.
-Nem még nem, azt mondta, majd ha hazaértem.-válaszoltam. Aztán bele is kezdtem a kis koncertembe. Amikor elérkeztem az utolsó dal végére, mindenki elismerte, hogy nagyon jó dalokat választottam. Még egy-kettő tetszett a fiúknak is, amin nagyon meglepődtem. Mikor összepakoltam és behúztam a tokon az utolsó cipzárt, beléptek a szomszédos osztályból, hogy megismételném-e a kedvükért a koncertet.
-Csicsont! Nem lehetne megoldani, hogy megismételnél nekünk egy pár dalt?-kérdezte Tami.
-Nem is tudom, már elpakoltam.-mondtam.
-Légyszíves...... Akkor csak egyetlen egyet.-könyörgött Szandi.
-Na jó, ha nagyon akarjátok....-vettem elő a újra gitárt. Megismételtem a koncertet. Majd ismét összepakoltam.
-Indulhatunk haza?-kérdezte Tufi.
-Persze! Menjünk!-válaszoltam.
Út közben is kivert a hideg, a nagy hír miatt.
-Valami baj van?-kérdezte Tufi.
-Nincs, csak már nagyon izgulok, vajon hova megyek gimibe?-válaszoltam.
-Nem tudom, csak azt, hogy én hova megyek.-mondta Tufi.
-Na, és te merre mész tovább?-érdeklődtem.
-Anya beíratott Amerika egyik gimijébe.-válaszolt.
-Tényleg, és melyikbe?-kérdeztem.
-Los Angeles egyik sikeres iskolájába, de nem jut most eszembe a neve.-mondta.
Elbúcsúztunk, és indultunk a magunk útjára. Hazafutottam, és kérdőre vontam anyát.
-Szia anya! Na most tartsd be az ígéreted, és mondd el a hírt.-szóltam anyának.
-Jó, igazad van, itt az ideje. Ülj le!-mondta anya.
-Jaj, de izgulok! Mondd már!-sürgettem.
-Na jó. Szóval, az úgy volt, hogy...-dadogta.
-Bökd már ki!-mondtam.
-Jó, jó, csak ne sürgess! Szóval, mint mondtam, beírattalak egy gimnáziumba, egy nagyon kemény iskolába, tudod, ahol csak kitűnő átlaggal juthatsz be. Csak annyi a bökkenő, aminek te valószínűleg nagyon örülni fogsz, de én nem, hogy nagyon messze van. Méghozzá.............Los......Los Angelesben!-nyögte ki.
-Úr Isten! Ez nem lehet igaz! most ugratsz? Los Angeles?-kételkedtem.
-Nyugi nem vicceltem.-nyugtatott meg.
-És melyik iskolába?-kérdeztem.
-Tudod, Tufi anyukájával, és egy iskolába fogtok járni a kis barátnőddel.-lepett meg.
-És Tufi tud erről?-érdeklődtem.
-Nem, úgyhogy nem lenne rossz ötlet, ha felhívnád.-tanácsolta.
-Persze, megyek felhívom.-szaladtam fel a szobámba. Fent, a szobámba előhúztam a telefont a zsebemből. Felhívtam Tufit.
-Szia Tufi, képzeld Los Angelesbe megyek gimibe, méghozzá abba, amelyikbe te.-újságoltam el a hírt.
-Szia neked is. El sem hiszem. Komolyan mondod? Honnan tudtad melyik iskolába megyek?-kérdezte.
-Anyáék összebeszéltek.-mondtam.
-Nem is tudtam róla.-csodálkozott.
-Nyugodj meg, én se.-nyugtattam meg.
-Na, most mennem kell, bocsi Csicsont. Szia.-köszönt el.
-Rendben, már én is elfáradtam. Szia Tufi.-tettem le a telefont. Majd egy kiadós zuhany után lefeküdtem aludni.

4. rész

Az utolsó napok

Reggel, mikor felébredtem a szokásos dolgokat elvégeztem, kicsit tanulgattam, majd játszottam Lessyvel. Ez a nap hamar elúszott.Elérkezett a hétfő. Amikor kimásztam az ágyamból, szokásos fogmosás, fürdés, öltözés, és rohanás a suliba. Ma majdnem elkéstem, ezért barátnőim faggatásba kezdtek.
-Na, hogyhogy elkéstél Csicsont, már háromnegyed múlt egy perccel!-faggatózott Tufi.
-Talán ilyen sokat gondolkoztál a tagokon, vagy az új sulin?-kérdezte Dorci.
-Kicsit mindkettő.-mondtam kicsit álmosan.
-Miért, hova mész tovább tanulni??-érdeklődött Miri.
-Még nem tudom.-válaszoltam.
-Hogyhogy nem tudod??? Már rég le kellett adni az adatokat.-rimánkodott Tufi.
-Tudom, tudom. Anya már régen leadta az adatokat, és csak az év utolsó napján árulja el, hogy hova tovább.-magyaráztam. Mikor kimondtam az utolsó szavaimat, megszólalt a csengő. Megírtuk ezen a napon az utolsó felmérőnket irodalomból, nyelvtanból, történelemből, és biológiából. Még tesiből is felmértek.
-Nos, hogy sikerültek a felmérők?-kérdeztem.
-Hát fogjuk rá...-vágták rá a többiek.
Összepakoltunk, és indultunk haza. Út közben a Big Time Rushról beszéltünk, mint mindig. Dorcit és Mirit út közben már elhagytuk, ezért csak ketten ballagtunk Tufival. Mikor elérkeztünk a Kossuth és a Jókai utca kereszteződéséhez, elköszöntünk egymástól, és folytattuk utunkat, hazafelé. Otthon Lessykémnek köszöntem, és bevittem a házba. Anya nem rajongott érte, de a dogák jobban érdekelték. Bementem a szobámba, és tanultam másnapra. Pár óra múlva rádűltem a könyvekre, és elaludtam. Reggel ugyanaz történt, mint tegnap, annyi különbséggel, hogy kedd volt. A suliban sem voltsemmi érdekes, csak írtunk kémiából, és fizikából. Indultam haza. Mikor hazaérkeztem, anya faggatásba kezdett.
-Na, hogy sikerültek az eddigi felmérők?-kérdezte.
-Úgy érzem, hogy tudtam mindent, de nem ígérhetek semmit, míg ki nem osztják.-mondtam. A szobámba indultam, ezúttal Lessyvel. Kicsit játszottam a PlayStation2-vel, majd ismét tanultam.Tanulás után el is aludtam. Ma, érdekesen indult a napom. hogy frissen, és üdén keljek fel, ébresztőnek a Halfway there című dalukat állítottam be. A tervem ezennel sikeres volt. Mikor felkeltem cseppet se voltam álmos. Vidáman mentem fürödni, fogat mosni, öltözni. Indultam a suliba. Most angolból, és matekból mérték fel tudásunkat. Másnap megkaptuk a dolgozatok eredményét. Nekem mind ötös lett, és ez azt jelentette, hogy biztos a helyem abba az erős gimibe, ahova anya beíratott. Otthon:
-Nos, kiosztották a felmérőket?-vont kérdőre anya.
-Igen! Mind ötös!-mondtam.
-Látod milyen ügyes vagy?-örült a hírnek.
-Igen! Na és megtudhatom most már, hogy melyik suliba megyek?-érdeklődtem.
-Persze! Majd az utolsó nap, június 15-én.-válaszolta.
-Ó, ne már! Nem lehetne most, már nagyon kíváncsi vagyok.-mondtam.
-Hát, lássuk csak....... Nem.-viccelt.
-De....-szomorodtam el.
-Semmi de.-vágott a szavamba.-Majd pénteken, az utolsó nap.-mondta.
Felmentem a szobámba, és elővettem a gitáromat. Eljátszottam a Famous-t, és a Worldwide-ot. Sokat gyakoroltam, mert azt terveztem, hogy az utolsó nap én is tartok egy kis koncertet. A próba után eltettem magam holnapra. Elérkezett a csütörtök is. Ma is, mint mindig nagyot buliztunk a suliba. Nem is Dorci lett volna, ha nem von kérdőre:
-Elárulta már anyukád, hogy hova mész gimibe??-kérdezte.
-Nem, még nem. Azt mondta, majd holnap.-válaszolta. Ünnepeltünk tovább.
Otthol már meg se mertem kérdezni a gimit. Gyakoroltam a gitáromon, és elaludtam.