8.rész

Szerelem első látásra

Reggel a nap erős sugarai sütöttek szemeimbe. A szinte vakító fény közepén egy alakot vettem észre. Mikor kitisztult látásom, az alakban Tufit véltem felfedezni.
-Jó reggelt!-szólt Tufi.
-Neked is!-mondtam.
-Tudtad, hogy fél nyolc van?-kérdezte.
-Hupsz!-ugrottam ki az ágyamból. Minden reggeli tevékenységet a tízszeresére próbáltam gyorsítani. De hála az égnek még csengetés előtt a suliba termettünk. Kate már várt minket.
Éreztem, hogy ma valami jó fog velem történni. Mentünk órára. A szünetbe kicsit elbeszélgettünk a többi tanulóról, hogy tisztába legyünk ki kicsoda, és mit szeret. Na meg persze arról is, hogy kinek nincs barátnője, ha ismerkedni szeretnénk. Becsengettek. Kivettük a szekrényből a könyveket, és indultunk ének órára. Szerettem volna látni Jamest, csakhogy nem jelent meg. De ugyanúgy nem láttam a kis szőkét sem. A többi tag sem jelent meg. Kivéve Kendallt. Ő figyelemmel kísérte az egész kiselőadást. Megszólalt a csengő. A szünetbe a szekrényemben kotorkáltam. Kerestem a telefonomhoz szükséges fülhallgatót. Egyszer csak James hangját hallottam. Mire ki akartam "mászni" a szekrényemből a sok motyót tartva, valaki rám csapta a szekrényem ajtaját. Minden cucc kirepült a kezemből. De nem ezzel törődtem. Iszonyatosan fájt a fejem. Valaki aggódva ugrott be elém. Láttam magam előtt James.
-Jesszus, nem ütötted meg magad?-kérdezett.
-De a fejem.-válaszoltam.
-Ú, sajnálom, tényleg! Ne haragudj!-esedezett. De hát ha ilyen aranyosan kérdezi nem lehet rá haragudni:

-Nyugi, rád nem haragudnék.-válaszoltam, közben próbáltam felállni.

-Várj segítek!-mondta. Mikor felálltam, érdekesen közel kerültünk egymáshoz. Mikor belenéztem zöldeskék szemeibe, és végigmértem gyönyörű vonásait éreztem valamit, amit eddig még soha. Valamit éreztem a gyomromba, mintha ezer meg ezer pillangó csiklandozna belülről. Anya szerint ilyen a szerelem. De én nem hiszek benne, míg nem tapasztalom. Mikor megláttam forró ajkait, kicsit bizonyítottam magamnak. Lehetséges? Szerelem lenne első látásra? Elmosolyodott, és nekem már csak ez kellett, hogy végem legyen. Fellángoltam, úgy éreztem meg kell csókolnom. Beleeresztettem ujjaimat tökéletesen igazított barna hajába. Láttam rajta, hogy nem ellenkezik. Szerintem pontosan tudta, hogy mi jár a fejemben. Ekkor láttam meg a szemem sarkából a szőkét. Odaszaladt hozzánk, és elrántotta Jamest.

-Jamesy! Gyere menjünk órára!-mondta, és előretolta szerencsétlen fiút.-Na figyelj te ki jött-ment! Te az én pasimmal ne flörtölgessél!-ordítozott velem.

-Várj! Én nem vagyok jött-ment, és milyen jogon ordítozol velem? Ne gondold, hogy olyan menő vagy csak mert a suli legjobb pasijával jársz.-erre a mondatra már James is visszafordult.-ennyi erővel én is keménykedhetnék, hogy egyáltalán beszéltem vele.

-Te engem ne szakítgass félbe jó?-ordított újra. James közelített hozzánk, és megragadta a derekamat, majd az arcomra nyomott egy hatalmas puszit. 

-Látod ennyi erővel most már ő is menő. És szállj le róla. Ennyire félted a hírneved? Szánalmas...-mondta James, és elkísért a folyosó másik végére távol a szőkétől.

-Elkérhetem a számod?-kérdezte James.

-Persze.-mondtam, és leírtam neki egy cetlire.

-Holnap ráérsz sétálni egy kicsit?-kérdezte.

-Rá, de most mennem kell. Szia.-köszöntem el tőle. A szőkével lerendezett jelenet után mindenki olyan furcsán nézett rám. De nem rossz értelemben. Tufi és Kate behúzott az osztályba.

-Te megőrültél? Jelenetet rendezel itt Halstonnal?-kérdezte Kate.

-Kivel?-kérdeztem.

-Halston Sage. James Maslow barátnője. A Szőke, ahogy te mondod.-magyarázta.

-Miért?-érdeklődtem.

-Az most nem lényeg! Mesélj! Részletesen!-faggatott Tufi.

-Majd otthon.-zártam le a beszélgetést. Mikor hazaérkeztünk, mindent részletesen elmeséltem Tufinak és Lessynek. Majd mindenki bement a saját szobájába aludni.

7. rész

Első nap Los Angelesben

Reggel, mint minden nap felkeltem, felöltöztem,és fogat mostam. Annyi kis különbséggel, hogy Los Angelesben ébredtem. Tufi már várt a kanapén.
-Végre kimásztál az ágyból álomszuszék!-mondta.
-Hát igen...De siessünk mert elkésünk.-mondtam.
Fogadtunk egy taxit, és egyenesen az új gimi elé vitt. Ott köszöntünk mindenkinek, és bementünk az épületbe. Ott egy kedves szemüveges lány Kate körbevezetett minket.
-Nézzétek itt van a biosz terem, itt a kémia, itt a nyelvi labor, és itt a ti osztályotok. Meg az enyém.-mutatta Kate a termeket.
-Ez de jó!-mondtuk Tufival.
-Na jó, haladjunk! Ez a tornaterem, és itt vannak a kupák, amiket a suli focicsapata nyer. Gyertek! Itt a szekrényetek!-mutatta.
-Nagyon vagány!-mondtam.
-Hát, ilyet sem látni Magyarországon!-fűzte hozzá Tufi.
-Akkor most bemutatlak a tanulóknak.-folytatta. Ebben a pillanatban négy srác tűnt fel a folyosón. Négy nagyon jóképű srác. Az egyik különösen megtetszett. Kate súgott valamit.
-A focicsapat négy legjobb játékosa.
-Vettem.-mondtam. Ekkor a kiszemelt szépfiúhoz odaszaladt egy szőke, egész csinos lány, és arcon puszilta. Majd rám nézett a srác, és elvonultak. Megszólalt a csengő. Előkaptam az órarendet.
-Nyelvtan... Ne már!-mondtam szomorúan. Bementünk a terembe. Megjött a tanár is. Hosszú lábú, sovány kis tanár volt.
-Bemutatkoznék az új tanulóknak. Mrs. Martin vagyok, én tanítom nektek a nyelvtant. Kezdjünk is hozzá...- mondta a tanár. Csak mondta, mondta, mondta, és mondta, amikor elérkeztünk a példamondathoz -Például... Á, nem jut eszembe semmi! Nincs ötletem!-törte a fejét. Ekkor a hátsó négy padból felcsendült négy ismerős hang.
-That she has no idea, no idea. I'm even here, I'm even here.
-Nagyon szépen köszönjük a Big Time Rush-nak a hangulatfokozó kis koncertet.- mondta Mrs. Martin. Ezen már fennakadt a szemem. Ez a négy szívdöglesztő srác a BTR tagja. Nem hittem a fülemnek. Nem! Ez csak vicc. De akkor miért mondott volna Mrs. Martin ilyet. És az a négy hang ugyanaz, amit hallgatni szoktam. Be kell ismerni magamnak, hogy egy gimibe járok a Big Time Rush-al. Már csak a nevüket kellene tudnom...Kate! Mikor kicsengettek szaladtam Katehez.
-Kate! Kate! Várj! Nem tudnál kisegíteni egy kicsit?-kérdeztem.
-Attól függ. Miben segíthetek?-kérdezte.
-Nem tudod véletlenül a Big Time Rush tagjainak a nevét?- érdeklődtem.
-De persze! Szóval, a szőke hajú Kendall, a rövid fekete hajú, alacsony srác Carlos, a felzselézett hajú Logan, és a legmagasabb, barna hajú, aki neked tetszik James.-magyarázta.
-Oké! Köszi!-köszöntem meg. Szaladtam Tufihoz.
-Tufi! Szia.-fújtam ki magam.
-Mizujs?-érdeklődött.
-Kendall, Carlos, Logan, és James!-mondtam.
-Mi?-kérdezte.
-A BTR tagjainak a neve.-magyaráztam.
-Értem! De... ki kicsoda-kérdezte. Majd hosszas beszélgetés után végre leesett neki, hogy ki kicsoda. Sorra következtek a tanórák, amikor végre már hazamehettünk. Otthon megnéztünk egy pár filmet, és eltettük magunkat holnapra.

6. rész

Utazás Los Angelesbe

Másnap reggel, mikor végre hajlandó voltam kibújni az ágyamból, anya hangos kiáltásba kezdett.
-Kislányom! Be van már végre pakolva a bőröndödbe?-kérdezte.
-Nem, még most keltem fel.-válaszoltam álmosan.
-Tudod nagyon jól, hogy két óra múlva indulsz a repülőtérre.-mondta aggódva. Hirtelen nem is esett le, hogy hova kell nekem repülni. Majd pár perc múlva nagyot koppant, hogy LA már vár rám, és persze Tufira.
-Anya! Lessyre ki fog vigyázni?-kérdeztem anyát.
-Úgy gondoltam, ha nem zavar, akkor bepakolhatnál neki is.-válaszolt.
-Tényleg? Ez a nap egyre jobb!-örültem. Szaladtam a szobámba, kirámoltam a szekrényemet, és az összes ruhámat belegyömöszöltem a gigantikus bőröndbe. Elővettem Lessy kis utazótáskáját, és abba is beletettem a kis ruháit, tisztálkodási szereit, fésűjét, és persze a pórázát is. A focilabda sem maradhatott ki, mert Lessy imád focizni, és büszkén jelentem ki, tud is! Mikor mindent elkészítettem, rendbe szedtem magamat is, felöltöztem, és gyorsan beszálltam anyával, és kutyusommal a kocsiba, majd elhajtottunk a kisállat kereskedésbe. Vettem Lessynek egy kis hordozót, amiben kényelmesen utazhat a repülőn. A boltba összetalálkoztam Tufival.
-Hát te? Mi járatban vagy?-kérdeztem.
-Dodónak a kutyámnak veszek hordozót.-mondta.
-Én is. Neked is most jutott eszedbe?-érdeklődtem.
-Igen. A nagy sürgés-forgásba el is felejtettem.-válaszolt.
-Látod, még nem is vagyunk Los Angelesbe, de már el is vette az eszünket.-mondtam, majd nevettünk. Kijöttünk a boltból, és elindultunk a reptérre. Ott átvilágították a bőröndöket, majd elrendeztük a papírokat, és már fent is voltunk a gépen. Pár óra múlva már ott is voltunk Los Angelesbe. Mikor körülnéztem, el sem hittem, hogy itt vagyok Tufival, és Lessyvel, meg persze Dodóval. Egy taxi a házunk elé vitt minket.
Igaz, egy üres házba léptünk be, de én még ilyen gyönyörű lakást ilyen kilátással nem láttam. Mivel nem volt hova kipakolni ledobtuk a bőröndöket, és a legközelebbi bútorkereskedésben megvettük a szükséges dolgokat. Ilyenek voltak az ágyak, a szekrények, kanapé, asztal, székek, egy konyhaszekrény, szekrénysor, és egy-két fotel.
Egy másik boltba megvettük a tányérokat, evőeszközöket. Majd jöttek az elektromos dolgok. Vettünk tévét, hűtőt, gáztűzhelyet, mikrót.
-Na megvolt a bevásárlás.-mondtam fáradtan.
-Még nem teljesen.-mondta-Még egy mosógép jól jönne.
-Igaz, de bérelni kellene egy teherautót, hogy hazavigyék a bútorokat.-gondolkoztam egy kicsit.
-Jó rendezem.-vonult el a telefonnal.
-Öt perc és itt van.-jött vissza.
-Rendben, utána megyünk megvesszük a függönyöket, szőnyegeket, meg az ágyneműket, na meg nem lenne rossz a hűtőt feltölteni-mondtam.Amikor ezt is elrendeztük, feltettük a teherautóra ezt is. Otthon mindent segítettek bevinni a házba a szakemberek. Amikor mindent a helyére tettünk, eltettük magunkat holnapra.