3. rész

A koncert

Elérkezett a várva várt szombat. Ez a szombat más volt mint a többi. A mai nap sokkal különlegesebb, mint akármelyik másik. Ma van az a szombat, amikor végre elmehetek egy koncertre. Ez a koncert sokkal másabb, mert ma van a nagy nap amikor találkozhatok a Big Time Rush tagjaival.
Mikor felébredtem, ugyanaz történt velem, mint minden reggel. Fogat mostam, felöltöztem. Annyi volt a különbség, hogy most nem kellett suliba mennem, így hát kimentem Lessyhez az udvarra. Majd megebédeltem, és egy kicsit néztem a tv-t a szobámba. Már láttam hogy két óra van, így felöltöztem a koncertre készített ruhámba. Három órára már el is készültem, és nem sokkal később megszólalt a mobilom.
-Helló Dorci!
-Szia Csicsont!
-Mizujs?-kérdeztem.
-Két perc, és a házatok előtt leszünk. Már Tufi itt van velem, most megyünk érted,aztán meg Mirihez.-mondta Dorci.
-De még csak három óra van. Hogyhogy ilyen hamar indulunk?-kérdeztem.
-Mert nem érünk oda időben.-válaszolt Dorci.
-Értem akkor kimegyek a kapuhoz.-mondtam.
-Jó mindjárt ott vagyunk.-mondta Dorci.
-Oké!-válaszoltam.
És már futottam is szólni anyának.
-Anya! Jön Dorci és Tufi értem. Megyünk koncertre!-szóltam anyának.
-Jól van, nagyon vigyázz magadra!-mondta anya.
-Oké!Szia!-mondtam.
Már hallottam a kocsi dudájának sípoló hangját, és szaladtam ki Dorcihoz, és Tufihoz. Majd Mirit is felvettük. Út közben a Worldwide című dalukat hallgattuk. Körülbelül négy és fél óra volt az út, és mi közben ötször végighallgattuk az első albumukat. Mikor a stadionba értünk, rájöttünk, hogy a viszonylag olcsó jegy, az utolsó sorba szólt. Így hát nem láttunk sok mindent a fiúkból. De nagyon jól éreztem magam már csak a hangulat miatt is. Sorban énekelték az összes dalukat. Először szokás szerint a sorozatuk főcímdalát énekelték el a Big time-ot. Majd a Till i forget about you-val kontráztak. Aztán sorba énekelték a City is ours-t, a Worldwide-ot, a Nothing even matters-t, a Halfway there-t, a Count on you-t, a This is our someday, az I know you know-ot, a Famous-t, az Any kind of guy-t, a Big night-ot, az Oh yeah-t, végül a Boyfriend-et, amit három változatban is elénekeltek. Attól függetlenül, hogy a legutolsó sorban ültünk, nagyon jól buliztunk.
-Na csajok! Milyen volt?-kérdezte Tufi.
-A körülményekhez képest egész jó.-mondtam.
-Azért csak egy légtérben voltunk a fiúkkal! Nincs igazam?-kérdezte Dorci.
-Jogos!-szólt közbe Miri.
A beszélgetés után autóba szálltunk, és indultunk haza. Ismét betettük a Big Time Rush BTR albumát. Innen látszik, hogy odáig vagyunk a négy ismeretlen személyért. Amikor már ötödjére is végighallgattuk az albumot, észrevettük, hogy megérkeztünk Csengerbe. Először Mirit tettük ki, utána Dorcit, majd Tufi apukája hazahozott engem is. Bementem, köszöntem drága kiskutyának Lessynek, majd anyának.
-Na kicsim, milyen volt a koncert?-kérdezte anya.
-Egész jó, csak egy kicsi bökkenő volt.-válaszoltam.
-Miért, mi volt a baj?-érdeklődött.
-Csak annyi, hogy az utolsó sorba szólt a jegy.-mondtam kicsit elkenődve.
-És nem is láttál semmit a fiúkból?-faggatózott tovább.
-Nem semmit. De mindegy is. Nem akarok ezen bosszankodni az utolsó heteken a suliba. Tudod most jönnek az év végi felmérők és...-válaszoltam.
-Tudom, tudom nem kell mondd.-vágott a szavamba.
Felmentem Lessyvel a szobámba, amikor megszólalt a telefon.
-Halló-szóltam a telefonba.
-Na ki vagyok?-kérdezte az ismeretlen.
-Szia Tufi!-köszöntem.
-Szia Csicsont!-köszönt.
-Szóval eltaláltam ki vagy?-érdeklődtem.
-El. Amúgy mizujs?-mondta.
-Most felmentem a szobámba Lessyvel.-válaszoltam.
-Nagyon el vagy kenődve a koncert miatt?-kérdezte.
-Csak egy kicsit. Most mennem kell ne haragudj.-szóltam.
-Nem haragszok én. Szia!-köszönt.
-Szia Tufi!-köszöntem.
Már elég álmos voltam, ezért elrendeztem Lessyt, majd magam, aztán bebújtam az ágyamba, és elaludtam.

2. rész

Egy átlagos nap az iskolában

Elérkezett a reggel. Mint minden reggel csörgött az ébresztő óra. Persze ismét a szundira kapcsoltam, és magamra húztam a takarómat. Az édes álom nem tartott sokáig, ugyanis anya már kiáltozott:
-Réka kelj fel!-mondta.
-Megyek már anyu!-válaszoltam. És már indultam is fogat mosni, és öltözködni. Már majdnem útra kész voltam, már csak a kabát, és a táska hiányzott. Mikor teljesen elkészűltem, el is indultam a suliba. Gyalog mentem, mert az iskola abban az utcában van, amelyikbe a mi házunk.
Mikor megérkeztem, egy pár rusher azaz BTR rajongó nekem ugrott, és visítozva közölték velem, hogy a Big Time Rush a fővárosunkba, Budapestre érkezik, hogy Magyarországon is ismertté váljanak. Ez a beszélgetés egy kicsit elhúzódott, mert egyszer csak becsengettek. Mennem kellett testnevelés órára. Az öltözőben is ezt beszéltük. Még futás közben is. Szinte az egyész tesit végigbeszéltük, de még mindig nem jutott el az agyamig, hogy mi fog történni a holnap. A szünetben már más volt a téma.
-Na had halljam, ki mit vesz fel a nagy találkozásra? - kérdezte Dorci.
-Azért még nem kell elkapkodni! Megszereztétek egyáltalán a jegyeket? - kérdeztem.
-Ne aggódj már Csicsont, itt van minden jegy, minden rushernek. - mondta Tufi.
-Drága volt a jegy? - érdeklődtem.
-Á nem csak 3000 forint. - válaszolt.
-Holnap a koncert előtt odaadom. - mondtam aggódva.
-Szóval, a jegy megvan. De ki visz el minket Budapestre? - kérdeztem.
-Azt majd én megoldom. - mondta Dorci.
-Akkor jó. Majd hívj fel, ha indulunk. Négy óra körül kész leszek, mert a jegyek alapján a koncert pontban nyolckor kezdődik. -mondtam.
Végszóra a csengő ismét magszólalt. Kezdődhet a történelem. Az órán éppen Amerika felfedezését tanultuk. Amikor már ennek az órának is vége lett, és kivonultunk a teremből, a fiúk a zsebemben lévő koncertjegyeket fürkészték.
-Már megint ezt a Bigtimert beszélitek? - érdeklődtek.
-Először is Big Time Rush, másodszor pedig már megszokhattad volna, hogy mi majdnem mindig ezt beszéljük, vagy hallgatjuk. - válaszoltam. A fiúk elvonultak focizni. A telefonon, és az MP3-on éppen a City is ours című zenéjüket hallgattuk, a többi rusherrel. Majd jött az egészségtan óra. Ez a tananyag nem volt olyan érdekes. Talán azért, mert már vágytam haza, hogy kiválasszam a ruhámat a koncertre. Egészségtan után a matek következett.
Mikor már végre valahára erről az óráról is kicsengettek boldogan indultam haza Tufival. Út közben rátértünk a koncertre. Vártuk már a találkozást. Mikor már oda értünk ahoz az utcához ahol le kellett térjen, elköszöntünk egymástól, és mindenki ment a maga dolgára.
Otthol bejelentettem anyának a koncertet. Nem mondom, hogy könnyedén beleegyezett, de nem is nehezen. Letettem a táskámat, és kimentem a szintén rusher kutyámhoz Lessyhez, és hallgattuk a Famous című BTR slágert. Ma péntek volt. Ilyenkor nem szoktam tanulni, de most, mivel holnap koncert megtanultam, amit holnapra szántam.
Ez egy kicsit elhúzódott, ezért egy kiadós zuhany után az ágyamba bújtam, és eltettem magam holnapra.

1. rész

Bemutatkozás

Esős nap ez a mai. Én egy átlagos lány vagyok, aki egyenesen imádja a Big Time Rush együttest. Magyarországon élek, és lakhelyem országom keleti részén található. Kis városka ez, itt majdnem mindenki a mezőgazdasággal foglalkozik. Erre nincs egy puccos verda, hotel, étterem vagy felhőkarcoló. Itt minden olyan nyugodt. Nem is hallani kamionok, vagy kocsik hangos zaját. Csak a csend, és a nyugalom az, ami itt van.
Én, mint már mondtam csak egy átlagos lány vagyok a sok közül. Először is bemutatkozom. A nevem Réka, de szólítsatok csak Csicsontnak. Amit tudni lehet rólam: mint már említettem a BTR azaz a Big Time Rush zenéit hallgatom. Még keveset tudok róluk. A tagokat sem ismerem, és ezért szeretnék elmenni egy koncertre. Ez az álmom, hogy megismerjem őket. A sulimba elég sok a directoner. Én pedig egyenesen utálom őket. Egy érdekes napon, amikor éppen a buszról akartam leszállni a többi sulitárssal, megszólalt a One Direction egyik "slágere", erre én mindenkit tolva magam előtt tíz másodperc alatt lejutottam a busz végéről. Persze mindenki fel volt háborodva ezen, de engem nem érdekelt. Nem vagyok maximalista, de mindig kihozom magamból a tőlem telhetőt. Szeretek gitározgatni otthol a szobámban. Az is rám vall, hogy szeretek viccelődni barátaimmal. Köztük a legeslegjobb Tufi. Az ő neve is Réka, de az osztályomba már három ilyen nevű lány van, ezért van mindenkinek egy ilyen humoros neve.
Ez a nap nagyon jól telt. De már itt az ideje kipihennem magam. Jó éjt mindenkinek