11. rész

Együtt

Reggel arra ébredtem, hogy valaki őrült módjára csenget, és kopogtat. Nagy nehezen kimásztam az ágyamból, és a bejárat felé indultam. Kinyitottam az ajtót, és megláttam Jamest. Egy hatalmas csokrot tartott a kezében.

-Hát te?-kérdeztem.

-Csak jöttem megnézni téged.-válaszolt.

-Ilyen korán?-kérdeztem.

-De Csicsont, délután 1 óra van.-mondta.

-Nekem az még korán van...

-De, azért beengedsz?-kérdezte.

-Igen, persze.-James bejött, és lehuppant a kanapéra.

-Kérsz valamit?-kérdeztem.

-Nem, csak kérdezni szeretnék valamit.

-Mit?

-Hát szóval, foglaltam asztalt egy étteremben. Eljönnél velem?

-Nem tudom, nem szeretem az ilyen elegáns helyeket. Inkább valami lazább helyre.

-Akkor mondjuk egy pizzéria?

-Az jó lesz.

-Akkor jössz?-kérdezte.

-Igen.

-De jó.-mondta, és megpuszilta az arcom. Az ajtó felé indult.

-Várj csak! Te most randira hívtál?

-Igen. Miért? Zavar?

-Nem. Sőt! Nagyon örülök neki.

-Az jó!-mondta, és megcsókolt. Pont abban a pillanatban jött ki Tufi a zuhany alól. Nagyot nézett, amikor meglátta.

-Akkor ti most együtt vagytok?-kérdezte Tufi. Jamessel egymásra néztünk, majd intett, hogy majd ő elmagyarázza. Kíváncsi voltam, hogy mi is van most köztünk, mert hát az igazat megvallva én se nagyon tudom.

-Az a helyzet, hogy Csicsont és én, amióta Halstonnal szakítottam kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Ilyen közel.-magyarázta.

-Nekem ez még mindig magas.-mondta Tufi.- Egy szóval válaszolj. Együtt vagytok, vagy nem?

-Együtt.-mondta. Egy kicsit meglepődtem, amikor meghallottam, hogy én, és James együtt vagyunk. Megragadtam az ingét, és behúztam a szobámba. Ledobtam az ágyra, és kérdőre vontam.

-Most akkor mi van?

-Figyelj. Nekem első látásra megtetszettél. És hát, mi tagadás, nagyon kedvellek.

-Én is.-csókoltam meg. Majd megbeszéltük a randi időpontját, és kiment a szobámból. Tufi épp a  kávéját szürcsölgette, amikor James kijött a szobámból, és a ráncigálás közben kioldódott gombokat igazította a helyükre. Tufi számára eléggé félreérthető lehetett a látvány. Kimentem és elmagyaráztam neki a helyzetet, majd készülődtem a randira. 

-Nos, akkor ma a tied a ház. Hívd át Logant. Na indulok. Jó legyél.

-Hmm meglesz.-mondta. Mikor kiléptem az ajtón láttam egy nagyon vagány autót a házunk előtt, egy még vagányabb sofőrrel. Természetesen James állt a házunk előtt a szülinapjára kapott verdával. 

-Mehetünk?

-Persze.-Nem sokára odaértünk.Ott miközben ettünk, elbeszélgettünk kettőnk kapcsolatáról,és hogy hogyan tovább. 

                                                        ~Tufi szemszöge~ 

Írtam Logannak egy SMS-t, hogy nem érne rá esetleg átjönni hozzám. Ideges voltam, mert nem írt vissza. 10 perc múlva megállt egy kocsi a ház előtt. Logan szállt ki. Bejött a házba, a falnak nyomott és megcsókolt. Mikor kibontakoztunk a csókból, leültünk a kanapéra, és megnéztünk egy horrolt. Azért azt, mert ha félek, alkalmam lesz hozzábújni Logihoz. Így is történt. Későre járt, mire véget ért a film. Én elaludtam Logan mellkasán, és ő is rám hajtotta a fejét.

                                                  ~Csicsont szemszöge~

Amikor hazaértem, láttam Tufit, és Logant egymás karjaiban aludni a kanapén. Gondoltam nem háborgatom őket. Én is lepihentem aludni.

10. rész

Szakítás

Reggel arra ébredtem, hogy Tufi a nappaliban kiabál. Kimentem és megnéztem mi a baj. A nappaliba érve láttam, hogy elég mérges állapotban van.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Tudod az a helyes srác a partról, Logan írt egy SMS-t és nem tudom elolvasni, mert lemerült a telefonom.-szomorkodott.
-Logan reggel 5 órakor küld SMS-t?-kérdezősködtem.
-Még az este küldte, csak nem vettem észre.-mondta.
-Értem. Szóval, nem akarod véletlenül, esetleg a töltőre tenni azt a telefont?-kérdeztem.
-De persze.-nevettünk. Amikor a telefon első csíkjai feltöltődtek, magához kapta a készüléket, és a bejövő üzeneteket böngészte.
-Megvan!-kiáltott örömében.
-És? Had nézzem! Mit írt?-faggattam.
-Várj! Előbb én olvasom.-mondta.
-Jó.-mondtam. Amikor huszadjára is elolvasta az üzenetet, széles mosoly húzódott arcára, és a kezembe nyomta a telefont. Kíváncsian olvastam:

"Szia! Nagyon jól éreztem magam a parton... Arra gondoltam, talán megismételhetnénk valamikor.                                                                                                 Csók: Logan"

-Tufi! Logan randira hív! Logan randira hív!-ordítoztam.
-Tudom! Nem hiszem el!-mondta.-Na és Jamessel mi van?-kérdezte.
-Ma szakít a szőkével... Ha minden igaz.-mondtam bizonytalanul.
-Mi? Te szétválasztottad őket?-nézett rám mérgesen.
-Nem, dehogy. Én csak... csak...csak mondtam Jamesnek...-gagyogtam.
-Csak vicceltem. Ügyes vagy!-nevetett és megölelt.
-Tényleg csak beszélgettünk,és elmesélte,hogy csak egy hétig szerette, és egy éve együtt vannak. Tanácsoltam, hogy mondja meg, hogy ő már nem érez iránta semmit, ennek semmi értelme, hogy itt ugráltatja.-magyaráztam.
-Igazad van. Ennek semmi értelme.-nevetett.-De azért valld be egy kis hátsó szándékod volt?
-Ó csak egy kicsike.-mondtam. Elkészültünk, és elindultunk az iskolába. A szekrényemnél már várt James.
-Szia!-köszönt.
-Szia!-köszöntem vissza.
-Tudod, Halston még nincs itt.
-Szakítasz vele.-kérdeztem.
-Eddig úgy néz ki.-mondta.
-De... Biztos ezt akarod? Én nem erőltetlek semmire.-mondtam.
-Biztos. Ahogy mondtad, semmi értelme.-mondta, és elment. Nem akarom, hogy hibázzon. Ha szeretné a szőkét, akkor nem ragaszkodna ahhoz, hogy elhagyja. Várom a következményeket. Azért nem titkolom, kíváncsi vagyok a szőke arcára. Elindultam James szekrénye felé, és akkor láttam, hogy éppen akkor érkezett meg Halston. Meg akarta puszilni, vagy csókolni "Jamesyt",de ő elhúzódott.
-Mi a baj Jamesy?-kérdezte.
-Beszélnünk kell.-mondta James. Erre a mondatra kicsit behúzódtam a folyosó falához. Ők nem láttak, de én tisztán hallottam mindent.
-Miről? Baj van?-kérdezte a szőke.
-Figyelj, tegnap kicsit elgondolkoztam kettőnkről, és arra jutottam, hogy szakítanunk kell.-mondta James.
-Miért édesem, olyan jól megvoltunk mi ketten.-mondta Halston, és közben James arcát simogatta.
-Te megvoltál, de nekem elegem van az érdek kapcsolatunkból, és abból is, hogy nem beszélhetek rajtad kívül egy lánnyal sem. Pedig szeretnék beszélgetni gyakrabban Csicsonttal, meg a barátnőivel,és tudod mit, nagyon kedves lány.-mondta James.
-Na ne! Nekem végem.-mondtam magamban.
-Adj nekünk még egy esélyt.-könyörgött Halston.
-Nem. Vége! Értsd meg, hogy vége! Mentem. Szia.-zárta le James.
-De...Beszéljük meg!-kiáltott utánna.
-Már megbeszéltük. Pá!-rázta le. Én persze, amikor ezt meghallottam, úgy tettem, mintha épp a mosdóba tartanék, ami a folyosó végén van, James, és barátjai szekrénysora előtt.
-Várj!-ragadott meg James.
-Gyorsan mondd.-tetettem, mintha sürgősen el kéne végezni a dolgomat.
-Rendben sietek. Szóval szakítottunk.-mondta.
-És megviselt?-kérdeztem.
-Annyira nem. Nem is érdekel. Jobb ez így.-mondta.
-Értem, később beszélünk. Most mennem kell...-mondtam.
-Oké, oké. Akkor később.-mondta, majd elment. Bementem a mosdóba, láttam ott Tufit és Katet.
-Hallottuk az egész szakítást.-mondta Tufi.
-Én is. Behúzódtam a folyosón lévő kanyarba.-mondtam.
-Akkor mi itt végeztünk is. Várjunk meg?-kérdezték.
-Nem kell, én is megyek, csak azért jöttem ide, hogy ne legyek feltűnő.-magyaráztam.
-Értem. Akkor menjünk.-mondta Kate. Suli után hazamentünk. Kicsit tanultunk, majd lementünk a partra a kutyusokkal. Lessy és Dodó eljátszottak a vízben, mi pedig kibeszéltük a mai napot. Különös, de egyszerre kezdett el pityegni a telefonunk.
-James.-néztem meg.
-Logan.-nézte meg Tufi is.
-A parton vannak és szeretnének csatlakozni.-mondtam.
-Nekem is ilyesmit írt.-mondta.
-Itt vannak.-ismertem fel őket.
-Elrabolom a barátnődet!-mondta James Tufinak.
-Oké.-egyezett bele. Mi Jamessel elbeszélgettünk a szakításról. Éreztem, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Nem akartam megkérdezni tőle, hogy mit érez. Gondoltam meghagyom holnapra. Tetszett, ahogy James Lessyvel játszott. A kutyusom nagyon megkedvelte. Későre járt. James hazakísért. A bejárat előtt kaptam egy puszit a számra. Elégedetten léptem át a küszöböt arra gondolva, hogy csinálhatnánk ebből rendszert. Boldogan tettem volna el magam holnapra, ha nem ugrott volna be egy kis apróság. Tufi hol van? Majd megnyugtatott a tudat, hogy biztos Logannel van még a parton. Mikor végre kényelembe helyeztem magam, üzenetem érkezett. Tufi küldte, hogy minden rendben, és később jön haza. Most már tudtam, hogy a barátnőm biztonságban randizik Logannal. Nyugodtan aludtam el.

9.rész

Ez most randi?

Elérkezett a reggel. Szerencsére hétvége volt, így addig aludhattam ameddig akartam. Ez a terv meghiúsult, mivel arra ébredtem, hogy tiszta nyál az arcom. Kinyitottam szemeimet, és az ölemben találtam az én drága kicsi Lessymet. Visszaaludni nem hagyott a kis rosszcsont, ezért kimentem a konyhába reggelit csinálni. Egy óra múlva végre Tufi is kimászott az ágyából.
-Hát te? Hogy hogy ilyen korán keltél?-kérdezte.
-Az én aranyos ébresztőórám sosem hagy cserben!-mutattam nevetve Lessyre. Tufi leguggolt a kutyusomhoz, és a fülébe súgta:
-Figyelj Lessyke! Nem tudnád ugyanezt hétköznap megcsinálni?
-Na az nem lenne rossz!-mondtam. Miután megreggeliztünk, elkészültünk és elvittük sétálni a kutyusokat. Még nem ismerjük a várost, ezért nem mentünk messzire. Kis útbaigazítással lementünk a partra. Lessy és Dodó nagyon élvezte a pancsolást. Megirigyeltem őket, és behívtam a vízbe Tufit. Egyszer csak láttunk három alakot futni a homokban egy fura labda után. Persze tisztában voltam vele, hogy az az amerikai focilabda, de mivel falusi lány voltam, csak a TV-be láttam. De nem a labda a lényeg, hanem a három srác. Mikor közelebb értek, felismertem őket. Kendall, Carlos, és Logan. Jamest nem láttam velük.
-Sziasztok! Te vagy James új barátja?-kérdezte Kendall.
-Igen úgy néz ki.-mondtam.
-Hogy is hívnak?-kérdezte Carlos.
-Réka, de nektek csak Csicsont. És ő a barátnőm.-mutattam Tufira.-Ő is Réka, de szólítsátok csak Tufinak.
-Nos, Tufi ha gondolod, eljöhetnél sétálni velem itt egy kicsit, míg a többiek a barátnődet faggatják.-mondta Logan Tufinak.
-Rendben. Dodó!-kiáltott a kutyának.
-Aranyos.-mondta Logan. azzal elindultak. Engem meg folyamatosan kérdezgetett Carlos és Kendall. Szerencsére megcsörrent a telefon. Egy ismeretlen szám volt. Felvettem.
-Szia Csicsont! James vagyok.-szóltak bele.
-Szia James!-köszöntem.
-Ráérsz most?-kérdezte.
-Persze.-válaszoltam.
-Meg tudod adni a címed? Egy óra múlva érted megyek.-mondta.
-Rendben. Long St. 58.-mondtam.
Letettem a telefont, és odahívtam magamhoz Lessyt. Elköszöntem a fiúktól, és hazafelé vettem az irányt. Otthol felöltöztem, és vártam. Csengettek. Kinyitottam az ajtót, és Jamessel találtam szemben magam.
-Hamarabb jöttél.-vontam kérdőre.
-Tovább beszélhetünk.-érvelt.
-Hát nem vitatkozom.-mondtam. Azzal beültem gyönyörű fekete kocsijába, és lementünk a partra. Ott beszélgetni kezdtünk.
-Mióta vagytok együtt Halstonnal?-kérdeztem.
-Lassan egy fél éve.-mondta James, és lehajtotta a fejét, mint aki nem érdekel az eltelt idő.
-És szeretitek egymást.-érdeklődtem.
-Biztos, hogy érdekel ez téged?-kérdezett.
-Csak úgy érzem jobb ha megbeszéled ezt valakivel.-válaszoltam.
-Igazad van. Eleinte még igen, de már nagyon régóta nem. Az első hét még virágzott, amikor biztos volt a helye a pomponcsapatban. Összeveszett az oktatóval, mert valami Angela került volna a helyére, mivel az a lány ismertebb volt nála. Én már akkor a BTR tagja voltam. Még aznap összeveszett velem is. Szakítottunk. A szerelem elmúlt. Csak elszállt. Másnap vissza akarta könyörögni magát, amikor közöltem vele, hogy már nem szeretem. Ő megcsókolt, és egy ideig ez elég volt, hogy visszafogadjam. Ismét egy hét. Utána az életem pokollá változott mellette egészen máig. Ma már gyűlölöm. Úgy bánik velem, mint a legcsóróbb csicskájával.-mesélte.
-És az nem jutott eszedbe, hogy ezt neki is elmondd?-kérdeztem.
-Nem merem.-mondta.
-Te tényleg azt akarod, hogy más irányítsa az életed? Ha már eleged van belőle, akkor szakíts vele. Hagyd ott. Hidd el ez a lány nem érdemli meg, hogy miatta tönkre menj.-győzködtem.
-Igazad van. Köszönöm. Holnap szakítok vele. Vagy majd a suliban. Igaz barát vagy.-mondta.
-Akkor ez most randi volt?-kérdeztem csak úgy mellékesen.
-Nem tudom. Maradunk barátok.-válaszolt.
-Értem.-mondtam. Valamilyen ártatlan ábrázat mászott fel arcomra. Mikor James meglátta, valamilyen sugallat csapta meg gondolatait, és szenvedélyesen megcsókolt. Életem legszebb pillanata volt. Szerencsére a szőke nem volt ott, és nem tudott beavatkozni az eseményekbe. James lágyan csókolt, majd végigsimította karomat. Ahol érintett, ott kijött rajtam a libabőr.

Mikor kibontakoztunk a csókból úgy éreztem, még az eddiginél is jobban szeretem. Látszott a szeme pillantásából, hogy nem játszotta meg magát.

-A barátok nem csókolóznak.-mondtam elmosolyodva.

-Miért? Baj?-kérdezte.

-Cseppet sem.-csókoltam meg újra.-Akkor mi most együtt vagyunk? Vagy mi?-kérdeztem.

-Nem tudom. Egyelőre csak furcsa barátok.-ezen a mondatán sokat nevettünk. Egy kicsit még sétáltunk. Később hazavitt. Tufi már várt.

-Hol voltál?-kérdezte.

-Jamessel.-válaszoltam. Ezen Tufi nagyot nézett.

-És együtt vagytok?-érdeklődött.

-Nem. Csak furán barátok.-válaszoltam. Ezt a poént csak mi értettük Jamessel.

-Na, és te meg Logan?-kérdeztem.

-Nagyon úgy néz ki, hogy egy hullámhosszon vagyunk.-válaszolta.

-Gratula.-mondtam. Ez a nap hosszú, és egyben tökéletes volt. Lefeküdtem aludni, és most Lessyt is vittem az én szobámba. Korán kellett kelnem, mert holnap Tufival csajos napot tartunk. És hát az a biztos, ha mellettem az aranyos kis ébresztőm. Szép BTR álmokat!

8.rész

Szerelem első látásra

Reggel a nap erős sugarai sütöttek szemeimbe. A szinte vakító fény közepén egy alakot vettem észre. Mikor kitisztult látásom, az alakban Tufit véltem felfedezni.
-Jó reggelt!-szólt Tufi.
-Neked is!-mondtam.
-Tudtad, hogy fél nyolc van?-kérdezte.
-Hupsz!-ugrottam ki az ágyamból. Minden reggeli tevékenységet a tízszeresére próbáltam gyorsítani. De hála az égnek még csengetés előtt a suliba termettünk. Kate már várt minket.
Éreztem, hogy ma valami jó fog velem történni. Mentünk órára. A szünetbe kicsit elbeszélgettünk a többi tanulóról, hogy tisztába legyünk ki kicsoda, és mit szeret. Na meg persze arról is, hogy kinek nincs barátnője, ha ismerkedni szeretnénk. Becsengettek. Kivettük a szekrényből a könyveket, és indultunk ének órára. Szerettem volna látni Jamest, csakhogy nem jelent meg. De ugyanúgy nem láttam a kis szőkét sem. A többi tag sem jelent meg. Kivéve Kendallt. Ő figyelemmel kísérte az egész kiselőadást. Megszólalt a csengő. A szünetbe a szekrényemben kotorkáltam. Kerestem a telefonomhoz szükséges fülhallgatót. Egyszer csak James hangját hallottam. Mire ki akartam "mászni" a szekrényemből a sok motyót tartva, valaki rám csapta a szekrényem ajtaját. Minden cucc kirepült a kezemből. De nem ezzel törődtem. Iszonyatosan fájt a fejem. Valaki aggódva ugrott be elém. Láttam magam előtt James.
-Jesszus, nem ütötted meg magad?-kérdezett.
-De a fejem.-válaszoltam.
-Ú, sajnálom, tényleg! Ne haragudj!-esedezett. De hát ha ilyen aranyosan kérdezi nem lehet rá haragudni:

-Nyugi, rád nem haragudnék.-válaszoltam, közben próbáltam felállni.

-Várj segítek!-mondta. Mikor felálltam, érdekesen közel kerültünk egymáshoz. Mikor belenéztem zöldeskék szemeibe, és végigmértem gyönyörű vonásait éreztem valamit, amit eddig még soha. Valamit éreztem a gyomromba, mintha ezer meg ezer pillangó csiklandozna belülről. Anya szerint ilyen a szerelem. De én nem hiszek benne, míg nem tapasztalom. Mikor megláttam forró ajkait, kicsit bizonyítottam magamnak. Lehetséges? Szerelem lenne első látásra? Elmosolyodott, és nekem már csak ez kellett, hogy végem legyen. Fellángoltam, úgy éreztem meg kell csókolnom. Beleeresztettem ujjaimat tökéletesen igazított barna hajába. Láttam rajta, hogy nem ellenkezik. Szerintem pontosan tudta, hogy mi jár a fejemben. Ekkor láttam meg a szemem sarkából a szőkét. Odaszaladt hozzánk, és elrántotta Jamest.

-Jamesy! Gyere menjünk órára!-mondta, és előretolta szerencsétlen fiút.-Na figyelj te ki jött-ment! Te az én pasimmal ne flörtölgessél!-ordítozott velem.

-Várj! Én nem vagyok jött-ment, és milyen jogon ordítozol velem? Ne gondold, hogy olyan menő vagy csak mert a suli legjobb pasijával jársz.-erre a mondatra már James is visszafordult.-ennyi erővel én is keménykedhetnék, hogy egyáltalán beszéltem vele.

-Te engem ne szakítgass félbe jó?-ordított újra. James közelített hozzánk, és megragadta a derekamat, majd az arcomra nyomott egy hatalmas puszit. 

-Látod ennyi erővel most már ő is menő. És szállj le róla. Ennyire félted a hírneved? Szánalmas...-mondta James, és elkísért a folyosó másik végére távol a szőkétől.

-Elkérhetem a számod?-kérdezte James.

-Persze.-mondtam, és leírtam neki egy cetlire.

-Holnap ráérsz sétálni egy kicsit?-kérdezte.

-Rá, de most mennem kell. Szia.-köszöntem el tőle. A szőkével lerendezett jelenet után mindenki olyan furcsán nézett rám. De nem rossz értelemben. Tufi és Kate behúzott az osztályba.

-Te megőrültél? Jelenetet rendezel itt Halstonnal?-kérdezte Kate.

-Kivel?-kérdeztem.

-Halston Sage. James Maslow barátnője. A Szőke, ahogy te mondod.-magyarázta.

-Miért?-érdeklődtem.

-Az most nem lényeg! Mesélj! Részletesen!-faggatott Tufi.

-Majd otthon.-zártam le a beszélgetést. Mikor hazaérkeztünk, mindent részletesen elmeséltem Tufinak és Lessynek. Majd mindenki bement a saját szobájába aludni.

7. rész

Első nap Los Angelesben

Reggel, mint minden nap felkeltem, felöltöztem,és fogat mostam. Annyi kis különbséggel, hogy Los Angelesben ébredtem. Tufi már várt a kanapén.
-Végre kimásztál az ágyból álomszuszék!-mondta.
-Hát igen...De siessünk mert elkésünk.-mondtam.
Fogadtunk egy taxit, és egyenesen az új gimi elé vitt. Ott köszöntünk mindenkinek, és bementünk az épületbe. Ott egy kedves szemüveges lány Kate körbevezetett minket.
-Nézzétek itt van a biosz terem, itt a kémia, itt a nyelvi labor, és itt a ti osztályotok. Meg az enyém.-mutatta Kate a termeket.
-Ez de jó!-mondtuk Tufival.
-Na jó, haladjunk! Ez a tornaterem, és itt vannak a kupák, amiket a suli focicsapata nyer. Gyertek! Itt a szekrényetek!-mutatta.
-Nagyon vagány!-mondtam.
-Hát, ilyet sem látni Magyarországon!-fűzte hozzá Tufi.
-Akkor most bemutatlak a tanulóknak.-folytatta. Ebben a pillanatban négy srác tűnt fel a folyosón. Négy nagyon jóképű srác. Az egyik különösen megtetszett. Kate súgott valamit.
-A focicsapat négy legjobb játékosa.
-Vettem.-mondtam. Ekkor a kiszemelt szépfiúhoz odaszaladt egy szőke, egész csinos lány, és arcon puszilta. Majd rám nézett a srác, és elvonultak. Megszólalt a csengő. Előkaptam az órarendet.
-Nyelvtan... Ne már!-mondtam szomorúan. Bementünk a terembe. Megjött a tanár is. Hosszú lábú, sovány kis tanár volt.
-Bemutatkoznék az új tanulóknak. Mrs. Martin vagyok, én tanítom nektek a nyelvtant. Kezdjünk is hozzá...- mondta a tanár. Csak mondta, mondta, mondta, és mondta, amikor elérkeztünk a példamondathoz -Például... Á, nem jut eszembe semmi! Nincs ötletem!-törte a fejét. Ekkor a hátsó négy padból felcsendült négy ismerős hang.
-That she has no idea, no idea. I'm even here, I'm even here.
-Nagyon szépen köszönjük a Big Time Rush-nak a hangulatfokozó kis koncertet.- mondta Mrs. Martin. Ezen már fennakadt a szemem. Ez a négy szívdöglesztő srác a BTR tagja. Nem hittem a fülemnek. Nem! Ez csak vicc. De akkor miért mondott volna Mrs. Martin ilyet. És az a négy hang ugyanaz, amit hallgatni szoktam. Be kell ismerni magamnak, hogy egy gimibe járok a Big Time Rush-al. Már csak a nevüket kellene tudnom...Kate! Mikor kicsengettek szaladtam Katehez.
-Kate! Kate! Várj! Nem tudnál kisegíteni egy kicsit?-kérdeztem.
-Attól függ. Miben segíthetek?-kérdezte.
-Nem tudod véletlenül a Big Time Rush tagjainak a nevét?- érdeklődtem.
-De persze! Szóval, a szőke hajú Kendall, a rövid fekete hajú, alacsony srác Carlos, a felzselézett hajú Logan, és a legmagasabb, barna hajú, aki neked tetszik James.-magyarázta.
-Oké! Köszi!-köszöntem meg. Szaladtam Tufihoz.
-Tufi! Szia.-fújtam ki magam.
-Mizujs?-érdeklődött.
-Kendall, Carlos, Logan, és James!-mondtam.
-Mi?-kérdezte.
-A BTR tagjainak a neve.-magyaráztam.
-Értem! De... ki kicsoda-kérdezte. Majd hosszas beszélgetés után végre leesett neki, hogy ki kicsoda. Sorra következtek a tanórák, amikor végre már hazamehettünk. Otthon megnéztünk egy pár filmet, és eltettük magunkat holnapra.

6. rész

Utazás Los Angelesbe

Másnap reggel, mikor végre hajlandó voltam kibújni az ágyamból, anya hangos kiáltásba kezdett.
-Kislányom! Be van már végre pakolva a bőröndödbe?-kérdezte.
-Nem, még most keltem fel.-válaszoltam álmosan.
-Tudod nagyon jól, hogy két óra múlva indulsz a repülőtérre.-mondta aggódva. Hirtelen nem is esett le, hogy hova kell nekem repülni. Majd pár perc múlva nagyot koppant, hogy LA már vár rám, és persze Tufira.
-Anya! Lessyre ki fog vigyázni?-kérdeztem anyát.
-Úgy gondoltam, ha nem zavar, akkor bepakolhatnál neki is.-válaszolt.
-Tényleg? Ez a nap egyre jobb!-örültem. Szaladtam a szobámba, kirámoltam a szekrényemet, és az összes ruhámat belegyömöszöltem a gigantikus bőröndbe. Elővettem Lessy kis utazótáskáját, és abba is beletettem a kis ruháit, tisztálkodási szereit, fésűjét, és persze a pórázát is. A focilabda sem maradhatott ki, mert Lessy imád focizni, és büszkén jelentem ki, tud is! Mikor mindent elkészítettem, rendbe szedtem magamat is, felöltöztem, és gyorsan beszálltam anyával, és kutyusommal a kocsiba, majd elhajtottunk a kisállat kereskedésbe. Vettem Lessynek egy kis hordozót, amiben kényelmesen utazhat a repülőn. A boltba összetalálkoztam Tufival.
-Hát te? Mi járatban vagy?-kérdeztem.
-Dodónak a kutyámnak veszek hordozót.-mondta.
-Én is. Neked is most jutott eszedbe?-érdeklődtem.
-Igen. A nagy sürgés-forgásba el is felejtettem.-válaszolt.
-Látod, még nem is vagyunk Los Angelesbe, de már el is vette az eszünket.-mondtam, majd nevettünk. Kijöttünk a boltból, és elindultunk a reptérre. Ott átvilágították a bőröndöket, majd elrendeztük a papírokat, és már fent is voltunk a gépen. Pár óra múlva már ott is voltunk Los Angelesbe. Mikor körülnéztem, el sem hittem, hogy itt vagyok Tufival, és Lessyvel, meg persze Dodóval. Egy taxi a házunk elé vitt minket.
Igaz, egy üres házba léptünk be, de én még ilyen gyönyörű lakást ilyen kilátással nem láttam. Mivel nem volt hova kipakolni ledobtuk a bőröndöket, és a legközelebbi bútorkereskedésben megvettük a szükséges dolgokat. Ilyenek voltak az ágyak, a szekrények, kanapé, asztal, székek, egy konyhaszekrény, szekrénysor, és egy-két fotel.
Egy másik boltba megvettük a tányérokat, evőeszközöket. Majd jöttek az elektromos dolgok. Vettünk tévét, hűtőt, gáztűzhelyet, mikrót.
-Na megvolt a bevásárlás.-mondtam fáradtan.
-Még nem teljesen.-mondta-Még egy mosógép jól jönne.
-Igaz, de bérelni kellene egy teherautót, hogy hazavigyék a bútorokat.-gondolkoztam egy kicsit.
-Jó rendezem.-vonult el a telefonnal.
-Öt perc és itt van.-jött vissza.
-Rendben, utána megyünk megvesszük a függönyöket, szőnyegeket, meg az ágyneműket, na meg nem lenne rossz a hűtőt feltölteni-mondtam.Amikor ezt is elrendeztük, feltettük a teherautóra ezt is. Otthon mindent segítettek bevinni a házba a szakemberek. Amikor mindent a helyére tettünk, eltettük magunkat holnapra.

5. rész

A nagy hír

Elérkezett a várva várt péntek. Reggel boldogan ébredtem fel. Elkészültem, betettem a gitárom a tokjába, és levittem az előszobámba az iskolatáskámmal együtt. Lent felvettem a kabátom, és mielőtt elindultam volna az iskolába, anyát faggatni kezdtem.
-Nos anya, június 15. van-kezdtem.
-Igen tudom.-mondta anya, mint ha mit sem sejtene.
-Akkor gondolom azt is tudod, hogy el kellene árulni, hogy hova megyek gimibe....-vágtam a közepébe.
-Majd ezt még megbeszéljük ha hazajöttél!-mondta. Indultam a suliba. A csajok már nekem is ugrottak.
-Ez gitár?-mérte fel a kezemben a titkot Miri.
-Igen, az.-vettem ki a tokból.
-Ez de vagány.-állapította meg Dorci.
-Köszi.-mondtam.
-Anyukád elárulta végre, hogy hova mész gimibe?-érdeklődött Tufi.
-Nem még nem, azt mondta, majd ha hazaértem.-válaszoltam. Aztán bele is kezdtem a kis koncertembe. Amikor elérkeztem az utolsó dal végére, mindenki elismerte, hogy nagyon jó dalokat választottam. Még egy-kettő tetszett a fiúknak is, amin nagyon meglepődtem. Mikor összepakoltam és behúztam a tokon az utolsó cipzárt, beléptek a szomszédos osztályból, hogy megismételném-e a kedvükért a koncertet.
-Csicsont! Nem lehetne megoldani, hogy megismételnél nekünk egy pár dalt?-kérdezte Tami.
-Nem is tudom, már elpakoltam.-mondtam.
-Légyszíves...... Akkor csak egyetlen egyet.-könyörgött Szandi.
-Na jó, ha nagyon akarjátok....-vettem elő a újra gitárt. Megismételtem a koncertet. Majd ismét összepakoltam.
-Indulhatunk haza?-kérdezte Tufi.
-Persze! Menjünk!-válaszoltam.
Út közben is kivert a hideg, a nagy hír miatt.
-Valami baj van?-kérdezte Tufi.
-Nincs, csak már nagyon izgulok, vajon hova megyek gimibe?-válaszoltam.
-Nem tudom, csak azt, hogy én hova megyek.-mondta Tufi.
-Na, és te merre mész tovább?-érdeklődtem.
-Anya beíratott Amerika egyik gimijébe.-válaszolt.
-Tényleg, és melyikbe?-kérdeztem.
-Los Angeles egyik sikeres iskolájába, de nem jut most eszembe a neve.-mondta.
Elbúcsúztunk, és indultunk a magunk útjára. Hazafutottam, és kérdőre vontam anyát.
-Szia anya! Na most tartsd be az ígéreted, és mondd el a hírt.-szóltam anyának.
-Jó, igazad van, itt az ideje. Ülj le!-mondta anya.
-Jaj, de izgulok! Mondd már!-sürgettem.
-Na jó. Szóval, az úgy volt, hogy...-dadogta.
-Bökd már ki!-mondtam.
-Jó, jó, csak ne sürgess! Szóval, mint mondtam, beírattalak egy gimnáziumba, egy nagyon kemény iskolába, tudod, ahol csak kitűnő átlaggal juthatsz be. Csak annyi a bökkenő, aminek te valószínűleg nagyon örülni fogsz, de én nem, hogy nagyon messze van. Méghozzá.............Los......Los Angelesben!-nyögte ki.
-Úr Isten! Ez nem lehet igaz! most ugratsz? Los Angeles?-kételkedtem.
-Nyugi nem vicceltem.-nyugtatott meg.
-És melyik iskolába?-kérdeztem.
-Tudod, Tufi anyukájával, és egy iskolába fogtok járni a kis barátnőddel.-lepett meg.
-És Tufi tud erről?-érdeklődtem.
-Nem, úgyhogy nem lenne rossz ötlet, ha felhívnád.-tanácsolta.
-Persze, megyek felhívom.-szaladtam fel a szobámba. Fent, a szobámba előhúztam a telefont a zsebemből. Felhívtam Tufit.
-Szia Tufi, képzeld Los Angelesbe megyek gimibe, méghozzá abba, amelyikbe te.-újságoltam el a hírt.
-Szia neked is. El sem hiszem. Komolyan mondod? Honnan tudtad melyik iskolába megyek?-kérdezte.
-Anyáék összebeszéltek.-mondtam.
-Nem is tudtam róla.-csodálkozott.
-Nyugodj meg, én se.-nyugtattam meg.
-Na, most mennem kell, bocsi Csicsont. Szia.-köszönt el.
-Rendben, már én is elfáradtam. Szia Tufi.-tettem le a telefont. Majd egy kiadós zuhany után lefeküdtem aludni.

4. rész

Az utolsó napok

Reggel, mikor felébredtem a szokásos dolgokat elvégeztem, kicsit tanulgattam, majd játszottam Lessyvel. Ez a nap hamar elúszott.Elérkezett a hétfő. Amikor kimásztam az ágyamból, szokásos fogmosás, fürdés, öltözés, és rohanás a suliba. Ma majdnem elkéstem, ezért barátnőim faggatásba kezdtek.
-Na, hogyhogy elkéstél Csicsont, már háromnegyed múlt egy perccel!-faggatózott Tufi.
-Talán ilyen sokat gondolkoztál a tagokon, vagy az új sulin?-kérdezte Dorci.
-Kicsit mindkettő.-mondtam kicsit álmosan.
-Miért, hova mész tovább tanulni??-érdeklődött Miri.
-Még nem tudom.-válaszoltam.
-Hogyhogy nem tudod??? Már rég le kellett adni az adatokat.-rimánkodott Tufi.
-Tudom, tudom. Anya már régen leadta az adatokat, és csak az év utolsó napján árulja el, hogy hova tovább.-magyaráztam. Mikor kimondtam az utolsó szavaimat, megszólalt a csengő. Megírtuk ezen a napon az utolsó felmérőnket irodalomból, nyelvtanból, történelemből, és biológiából. Még tesiből is felmértek.
-Nos, hogy sikerültek a felmérők?-kérdeztem.
-Hát fogjuk rá...-vágták rá a többiek.
Összepakoltunk, és indultunk haza. Út közben a Big Time Rushról beszéltünk, mint mindig. Dorcit és Mirit út közben már elhagytuk, ezért csak ketten ballagtunk Tufival. Mikor elérkeztünk a Kossuth és a Jókai utca kereszteződéséhez, elköszöntünk egymástól, és folytattuk utunkat, hazafelé. Otthon Lessykémnek köszöntem, és bevittem a házba. Anya nem rajongott érte, de a dogák jobban érdekelték. Bementem a szobámba, és tanultam másnapra. Pár óra múlva rádűltem a könyvekre, és elaludtam. Reggel ugyanaz történt, mint tegnap, annyi különbséggel, hogy kedd volt. A suliban sem voltsemmi érdekes, csak írtunk kémiából, és fizikából. Indultam haza. Mikor hazaérkeztem, anya faggatásba kezdett.
-Na, hogy sikerültek az eddigi felmérők?-kérdezte.
-Úgy érzem, hogy tudtam mindent, de nem ígérhetek semmit, míg ki nem osztják.-mondtam. A szobámba indultam, ezúttal Lessyvel. Kicsit játszottam a PlayStation2-vel, majd ismét tanultam.Tanulás után el is aludtam. Ma, érdekesen indult a napom. hogy frissen, és üdén keljek fel, ébresztőnek a Halfway there című dalukat állítottam be. A tervem ezennel sikeres volt. Mikor felkeltem cseppet se voltam álmos. Vidáman mentem fürödni, fogat mosni, öltözni. Indultam a suliba. Most angolból, és matekból mérték fel tudásunkat. Másnap megkaptuk a dolgozatok eredményét. Nekem mind ötös lett, és ez azt jelentette, hogy biztos a helyem abba az erős gimibe, ahova anya beíratott. Otthon:
-Nos, kiosztották a felmérőket?-vont kérdőre anya.
-Igen! Mind ötös!-mondtam.
-Látod milyen ügyes vagy?-örült a hírnek.
-Igen! Na és megtudhatom most már, hogy melyik suliba megyek?-érdeklődtem.
-Persze! Majd az utolsó nap, június 15-én.-válaszolta.
-Ó, ne már! Nem lehetne most, már nagyon kíváncsi vagyok.-mondtam.
-Hát, lássuk csak....... Nem.-viccelt.
-De....-szomorodtam el.
-Semmi de.-vágott a szavamba.-Majd pénteken, az utolsó nap.-mondta.
Felmentem a szobámba, és elővettem a gitáromat. Eljátszottam a Famous-t, és a Worldwide-ot. Sokat gyakoroltam, mert azt terveztem, hogy az utolsó nap én is tartok egy kis koncertet. A próba után eltettem magam holnapra. Elérkezett a csütörtök is. Ma is, mint mindig nagyot buliztunk a suliba. Nem is Dorci lett volna, ha nem von kérdőre:
-Elárulta már anyukád, hogy hova mész gimibe??-kérdezte.
-Nem, még nem. Azt mondta, majd holnap.-válaszolta. Ünnepeltünk tovább.
Otthol már meg se mertem kérdezni a gimit. Gyakoroltam a gitáromon, és elaludtam.

3. rész

A koncert

Elérkezett a várva várt szombat. Ez a szombat más volt mint a többi. A mai nap sokkal különlegesebb, mint akármelyik másik. Ma van az a szombat, amikor végre elmehetek egy koncertre. Ez a koncert sokkal másabb, mert ma van a nagy nap amikor találkozhatok a Big Time Rush tagjaival.
Mikor felébredtem, ugyanaz történt velem, mint minden reggel. Fogat mostam, felöltöztem. Annyi volt a különbség, hogy most nem kellett suliba mennem, így hát kimentem Lessyhez az udvarra. Majd megebédeltem, és egy kicsit néztem a tv-t a szobámba. Már láttam hogy két óra van, így felöltöztem a koncertre készített ruhámba. Három órára már el is készültem, és nem sokkal később megszólalt a mobilom.
-Helló Dorci!
-Szia Csicsont!
-Mizujs?-kérdeztem.
-Két perc, és a házatok előtt leszünk. Már Tufi itt van velem, most megyünk érted,aztán meg Mirihez.-mondta Dorci.
-De még csak három óra van. Hogyhogy ilyen hamar indulunk?-kérdeztem.
-Mert nem érünk oda időben.-válaszolt Dorci.
-Értem akkor kimegyek a kapuhoz.-mondtam.
-Jó mindjárt ott vagyunk.-mondta Dorci.
-Oké!-válaszoltam.
És már futottam is szólni anyának.
-Anya! Jön Dorci és Tufi értem. Megyünk koncertre!-szóltam anyának.
-Jól van, nagyon vigyázz magadra!-mondta anya.
-Oké!Szia!-mondtam.
Már hallottam a kocsi dudájának sípoló hangját, és szaladtam ki Dorcihoz, és Tufihoz. Majd Mirit is felvettük. Út közben a Worldwide című dalukat hallgattuk. Körülbelül négy és fél óra volt az út, és mi közben ötször végighallgattuk az első albumukat. Mikor a stadionba értünk, rájöttünk, hogy a viszonylag olcsó jegy, az utolsó sorba szólt. Így hát nem láttunk sok mindent a fiúkból. De nagyon jól éreztem magam már csak a hangulat miatt is. Sorban énekelték az összes dalukat. Először szokás szerint a sorozatuk főcímdalát énekelték el a Big time-ot. Majd a Till i forget about you-val kontráztak. Aztán sorba énekelték a City is ours-t, a Worldwide-ot, a Nothing even matters-t, a Halfway there-t, a Count on you-t, a This is our someday, az I know you know-ot, a Famous-t, az Any kind of guy-t, a Big night-ot, az Oh yeah-t, végül a Boyfriend-et, amit három változatban is elénekeltek. Attól függetlenül, hogy a legutolsó sorban ültünk, nagyon jól buliztunk.
-Na csajok! Milyen volt?-kérdezte Tufi.
-A körülményekhez képest egész jó.-mondtam.
-Azért csak egy légtérben voltunk a fiúkkal! Nincs igazam?-kérdezte Dorci.
-Jogos!-szólt közbe Miri.
A beszélgetés után autóba szálltunk, és indultunk haza. Ismét betettük a Big Time Rush BTR albumát. Innen látszik, hogy odáig vagyunk a négy ismeretlen személyért. Amikor már ötödjére is végighallgattuk az albumot, észrevettük, hogy megérkeztünk Csengerbe. Először Mirit tettük ki, utána Dorcit, majd Tufi apukája hazahozott engem is. Bementem, köszöntem drága kiskutyának Lessynek, majd anyának.
-Na kicsim, milyen volt a koncert?-kérdezte anya.
-Egész jó, csak egy kicsi bökkenő volt.-válaszoltam.
-Miért, mi volt a baj?-érdeklődött.
-Csak annyi, hogy az utolsó sorba szólt a jegy.-mondtam kicsit elkenődve.
-És nem is láttál semmit a fiúkból?-faggatózott tovább.
-Nem semmit. De mindegy is. Nem akarok ezen bosszankodni az utolsó heteken a suliba. Tudod most jönnek az év végi felmérők és...-válaszoltam.
-Tudom, tudom nem kell mondd.-vágott a szavamba.
Felmentem Lessyvel a szobámba, amikor megszólalt a telefon.
-Halló-szóltam a telefonba.
-Na ki vagyok?-kérdezte az ismeretlen.
-Szia Tufi!-köszöntem.
-Szia Csicsont!-köszönt.
-Szóval eltaláltam ki vagy?-érdeklődtem.
-El. Amúgy mizujs?-mondta.
-Most felmentem a szobámba Lessyvel.-válaszoltam.
-Nagyon el vagy kenődve a koncert miatt?-kérdezte.
-Csak egy kicsit. Most mennem kell ne haragudj.-szóltam.
-Nem haragszok én. Szia!-köszönt.
-Szia Tufi!-köszöntem.
Már elég álmos voltam, ezért elrendeztem Lessyt, majd magam, aztán bebújtam az ágyamba, és elaludtam.

2. rész

Egy átlagos nap az iskolában

Elérkezett a reggel. Mint minden reggel csörgött az ébresztő óra. Persze ismét a szundira kapcsoltam, és magamra húztam a takarómat. Az édes álom nem tartott sokáig, ugyanis anya már kiáltozott:
-Réka kelj fel!-mondta.
-Megyek már anyu!-válaszoltam. És már indultam is fogat mosni, és öltözködni. Már majdnem útra kész voltam, már csak a kabát, és a táska hiányzott. Mikor teljesen elkészűltem, el is indultam a suliba. Gyalog mentem, mert az iskola abban az utcában van, amelyikbe a mi házunk.
Mikor megérkeztem, egy pár rusher azaz BTR rajongó nekem ugrott, és visítozva közölték velem, hogy a Big Time Rush a fővárosunkba, Budapestre érkezik, hogy Magyarországon is ismertté váljanak. Ez a beszélgetés egy kicsit elhúzódott, mert egyszer csak becsengettek. Mennem kellett testnevelés órára. Az öltözőben is ezt beszéltük. Még futás közben is. Szinte az egyész tesit végigbeszéltük, de még mindig nem jutott el az agyamig, hogy mi fog történni a holnap. A szünetben már más volt a téma.
-Na had halljam, ki mit vesz fel a nagy találkozásra? - kérdezte Dorci.
-Azért még nem kell elkapkodni! Megszereztétek egyáltalán a jegyeket? - kérdeztem.
-Ne aggódj már Csicsont, itt van minden jegy, minden rushernek. - mondta Tufi.
-Drága volt a jegy? - érdeklődtem.
-Á nem csak 3000 forint. - válaszolt.
-Holnap a koncert előtt odaadom. - mondtam aggódva.
-Szóval, a jegy megvan. De ki visz el minket Budapestre? - kérdeztem.
-Azt majd én megoldom. - mondta Dorci.
-Akkor jó. Majd hívj fel, ha indulunk. Négy óra körül kész leszek, mert a jegyek alapján a koncert pontban nyolckor kezdődik. -mondtam.
Végszóra a csengő ismét magszólalt. Kezdődhet a történelem. Az órán éppen Amerika felfedezését tanultuk. Amikor már ennek az órának is vége lett, és kivonultunk a teremből, a fiúk a zsebemben lévő koncertjegyeket fürkészték.
-Már megint ezt a Bigtimert beszélitek? - érdeklődtek.
-Először is Big Time Rush, másodszor pedig már megszokhattad volna, hogy mi majdnem mindig ezt beszéljük, vagy hallgatjuk. - válaszoltam. A fiúk elvonultak focizni. A telefonon, és az MP3-on éppen a City is ours című zenéjüket hallgattuk, a többi rusherrel. Majd jött az egészségtan óra. Ez a tananyag nem volt olyan érdekes. Talán azért, mert már vágytam haza, hogy kiválasszam a ruhámat a koncertre. Egészségtan után a matek következett.
Mikor már végre valahára erről az óráról is kicsengettek boldogan indultam haza Tufival. Út közben rátértünk a koncertre. Vártuk már a találkozást. Mikor már oda értünk ahoz az utcához ahol le kellett térjen, elköszöntünk egymástól, és mindenki ment a maga dolgára.
Otthol bejelentettem anyának a koncertet. Nem mondom, hogy könnyedén beleegyezett, de nem is nehezen. Letettem a táskámat, és kimentem a szintén rusher kutyámhoz Lessyhez, és hallgattuk a Famous című BTR slágert. Ma péntek volt. Ilyenkor nem szoktam tanulni, de most, mivel holnap koncert megtanultam, amit holnapra szántam.
Ez egy kicsit elhúzódott, ezért egy kiadós zuhany után az ágyamba bújtam, és eltettem magam holnapra.

1. rész

Bemutatkozás

Esős nap ez a mai. Én egy átlagos lány vagyok, aki egyenesen imádja a Big Time Rush együttest. Magyarországon élek, és lakhelyem országom keleti részén található. Kis városka ez, itt majdnem mindenki a mezőgazdasággal foglalkozik. Erre nincs egy puccos verda, hotel, étterem vagy felhőkarcoló. Itt minden olyan nyugodt. Nem is hallani kamionok, vagy kocsik hangos zaját. Csak a csend, és a nyugalom az, ami itt van.
Én, mint már mondtam csak egy átlagos lány vagyok a sok közül. Először is bemutatkozom. A nevem Réka, de szólítsatok csak Csicsontnak. Amit tudni lehet rólam: mint már említettem a BTR azaz a Big Time Rush zenéit hallgatom. Még keveset tudok róluk. A tagokat sem ismerem, és ezért szeretnék elmenni egy koncertre. Ez az álmom, hogy megismerjem őket. A sulimba elég sok a directoner. Én pedig egyenesen utálom őket. Egy érdekes napon, amikor éppen a buszról akartam leszállni a többi sulitárssal, megszólalt a One Direction egyik "slágere", erre én mindenkit tolva magam előtt tíz másodperc alatt lejutottam a busz végéről. Persze mindenki fel volt háborodva ezen, de engem nem érdekelt. Nem vagyok maximalista, de mindig kihozom magamból a tőlem telhetőt. Szeretek gitározgatni otthol a szobámban. Az is rám vall, hogy szeretek viccelődni barátaimmal. Köztük a legeslegjobb Tufi. Az ő neve is Réka, de az osztályomba már három ilyen nevű lány van, ezért van mindenkinek egy ilyen humoros neve.
Ez a nap nagyon jól telt. De már itt az ideje kipihennem magam. Jó éjt mindenkinek