2. rész

Egy átlagos nap az iskolában

Elérkezett a reggel. Mint minden reggel csörgött az ébresztő óra. Persze ismét a szundira kapcsoltam, és magamra húztam a takarómat. Az édes álom nem tartott sokáig, ugyanis anya már kiáltozott:
-Réka kelj fel!-mondta.
-Megyek már anyu!-válaszoltam. És már indultam is fogat mosni, és öltözködni. Már majdnem útra kész voltam, már csak a kabát, és a táska hiányzott. Mikor teljesen elkészűltem, el is indultam a suliba. Gyalog mentem, mert az iskola abban az utcában van, amelyikbe a mi házunk.
Mikor megérkeztem, egy pár rusher azaz BTR rajongó nekem ugrott, és visítozva közölték velem, hogy a Big Time Rush a fővárosunkba, Budapestre érkezik, hogy Magyarországon is ismertté váljanak. Ez a beszélgetés egy kicsit elhúzódott, mert egyszer csak becsengettek. Mennem kellett testnevelés órára. Az öltözőben is ezt beszéltük. Még futás közben is. Szinte az egyész tesit végigbeszéltük, de még mindig nem jutott el az agyamig, hogy mi fog történni a holnap. A szünetben már más volt a téma.
-Na had halljam, ki mit vesz fel a nagy találkozásra? - kérdezte Dorci.
-Azért még nem kell elkapkodni! Megszereztétek egyáltalán a jegyeket? - kérdeztem.
-Ne aggódj már Csicsont, itt van minden jegy, minden rushernek. - mondta Tufi.
-Drága volt a jegy? - érdeklődtem.
-Á nem csak 3000 forint. - válaszolt.
-Holnap a koncert előtt odaadom. - mondtam aggódva.
-Szóval, a jegy megvan. De ki visz el minket Budapestre? - kérdeztem.
-Azt majd én megoldom. - mondta Dorci.
-Akkor jó. Majd hívj fel, ha indulunk. Négy óra körül kész leszek, mert a jegyek alapján a koncert pontban nyolckor kezdődik. -mondtam.
Végszóra a csengő ismét magszólalt. Kezdődhet a történelem. Az órán éppen Amerika felfedezését tanultuk. Amikor már ennek az órának is vége lett, és kivonultunk a teremből, a fiúk a zsebemben lévő koncertjegyeket fürkészték.
-Már megint ezt a Bigtimert beszélitek? - érdeklődtek.
-Először is Big Time Rush, másodszor pedig már megszokhattad volna, hogy mi majdnem mindig ezt beszéljük, vagy hallgatjuk. - válaszoltam. A fiúk elvonultak focizni. A telefonon, és az MP3-on éppen a City is ours című zenéjüket hallgattuk, a többi rusherrel. Majd jött az egészségtan óra. Ez a tananyag nem volt olyan érdekes. Talán azért, mert már vágytam haza, hogy kiválasszam a ruhámat a koncertre. Egészségtan után a matek következett.
Mikor már végre valahára erről az óráról is kicsengettek boldogan indultam haza Tufival. Út közben rátértünk a koncertre. Vártuk már a találkozást. Mikor már oda értünk ahoz az utcához ahol le kellett térjen, elköszöntünk egymástól, és mindenki ment a maga dolgára.
Otthol bejelentettem anyának a koncertet. Nem mondom, hogy könnyedén beleegyezett, de nem is nehezen. Letettem a táskámat, és kimentem a szintén rusher kutyámhoz Lessyhez, és hallgattuk a Famous című BTR slágert. Ma péntek volt. Ilyenkor nem szoktam tanulni, de most, mivel holnap koncert megtanultam, amit holnapra szántam.
Ez egy kicsit elhúzódott, ezért egy kiadós zuhany után az ágyamba bújtam, és eltettem magam holnapra.