4. rész

Az utolsó napok

Reggel, mikor felébredtem a szokásos dolgokat elvégeztem, kicsit tanulgattam, majd játszottam Lessyvel. Ez a nap hamar elúszott.Elérkezett a hétfő. Amikor kimásztam az ágyamból, szokásos fogmosás, fürdés, öltözés, és rohanás a suliba. Ma majdnem elkéstem, ezért barátnőim faggatásba kezdtek.
-Na, hogyhogy elkéstél Csicsont, már háromnegyed múlt egy perccel!-faggatózott Tufi.
-Talán ilyen sokat gondolkoztál a tagokon, vagy az új sulin?-kérdezte Dorci.
-Kicsit mindkettő.-mondtam kicsit álmosan.
-Miért, hova mész tovább tanulni??-érdeklődött Miri.
-Még nem tudom.-válaszoltam.
-Hogyhogy nem tudod??? Már rég le kellett adni az adatokat.-rimánkodott Tufi.
-Tudom, tudom. Anya már régen leadta az adatokat, és csak az év utolsó napján árulja el, hogy hova tovább.-magyaráztam. Mikor kimondtam az utolsó szavaimat, megszólalt a csengő. Megírtuk ezen a napon az utolsó felmérőnket irodalomból, nyelvtanból, történelemből, és biológiából. Még tesiből is felmértek.
-Nos, hogy sikerültek a felmérők?-kérdeztem.
-Hát fogjuk rá...-vágták rá a többiek.
Összepakoltunk, és indultunk haza. Út közben a Big Time Rushról beszéltünk, mint mindig. Dorcit és Mirit út közben már elhagytuk, ezért csak ketten ballagtunk Tufival. Mikor elérkeztünk a Kossuth és a Jókai utca kereszteződéséhez, elköszöntünk egymástól, és folytattuk utunkat, hazafelé. Otthon Lessykémnek köszöntem, és bevittem a házba. Anya nem rajongott érte, de a dogák jobban érdekelték. Bementem a szobámba, és tanultam másnapra. Pár óra múlva rádűltem a könyvekre, és elaludtam. Reggel ugyanaz történt, mint tegnap, annyi különbséggel, hogy kedd volt. A suliban sem voltsemmi érdekes, csak írtunk kémiából, és fizikából. Indultam haza. Mikor hazaérkeztem, anya faggatásba kezdett.
-Na, hogy sikerültek az eddigi felmérők?-kérdezte.
-Úgy érzem, hogy tudtam mindent, de nem ígérhetek semmit, míg ki nem osztják.-mondtam. A szobámba indultam, ezúttal Lessyvel. Kicsit játszottam a PlayStation2-vel, majd ismét tanultam.Tanulás után el is aludtam. Ma, érdekesen indult a napom. hogy frissen, és üdén keljek fel, ébresztőnek a Halfway there című dalukat állítottam be. A tervem ezennel sikeres volt. Mikor felkeltem cseppet se voltam álmos. Vidáman mentem fürödni, fogat mosni, öltözni. Indultam a suliba. Most angolból, és matekból mérték fel tudásunkat. Másnap megkaptuk a dolgozatok eredményét. Nekem mind ötös lett, és ez azt jelentette, hogy biztos a helyem abba az erős gimibe, ahova anya beíratott. Otthon:
-Nos, kiosztották a felmérőket?-vont kérdőre anya.
-Igen! Mind ötös!-mondtam.
-Látod milyen ügyes vagy?-örült a hírnek.
-Igen! Na és megtudhatom most már, hogy melyik suliba megyek?-érdeklődtem.
-Persze! Majd az utolsó nap, június 15-én.-válaszolta.
-Ó, ne már! Nem lehetne most, már nagyon kíváncsi vagyok.-mondtam.
-Hát, lássuk csak....... Nem.-viccelt.
-De....-szomorodtam el.
-Semmi de.-vágott a szavamba.-Majd pénteken, az utolsó nap.-mondta.
Felmentem a szobámba, és elővettem a gitáromat. Eljátszottam a Famous-t, és a Worldwide-ot. Sokat gyakoroltam, mert azt terveztem, hogy az utolsó nap én is tartok egy kis koncertet. A próba után eltettem magam holnapra. Elérkezett a csütörtök is. Ma is, mint mindig nagyot buliztunk a suliba. Nem is Dorci lett volna, ha nem von kérdőre:
-Elárulta már anyukád, hogy hova mész gimibe??-kérdezte.
-Nem, még nem. Azt mondta, majd holnap.-válaszolta. Ünnepeltünk tovább.
Otthol már meg se mertem kérdezni a gimit. Gyakoroltam a gitáromon, és elaludtam.