9.rész

Ez most randi?

Elérkezett a reggel. Szerencsére hétvége volt, így addig aludhattam ameddig akartam. Ez a terv meghiúsult, mivel arra ébredtem, hogy tiszta nyál az arcom. Kinyitottam szemeimet, és az ölemben találtam az én drága kicsi Lessymet. Visszaaludni nem hagyott a kis rosszcsont, ezért kimentem a konyhába reggelit csinálni. Egy óra múlva végre Tufi is kimászott az ágyából.
-Hát te? Hogy hogy ilyen korán keltél?-kérdezte.
-Az én aranyos ébresztőórám sosem hagy cserben!-mutattam nevetve Lessyre. Tufi leguggolt a kutyusomhoz, és a fülébe súgta:
-Figyelj Lessyke! Nem tudnád ugyanezt hétköznap megcsinálni?
-Na az nem lenne rossz!-mondtam. Miután megreggeliztünk, elkészültünk és elvittük sétálni a kutyusokat. Még nem ismerjük a várost, ezért nem mentünk messzire. Kis útbaigazítással lementünk a partra. Lessy és Dodó nagyon élvezte a pancsolást. Megirigyeltem őket, és behívtam a vízbe Tufit. Egyszer csak láttunk három alakot futni a homokban egy fura labda után. Persze tisztában voltam vele, hogy az az amerikai focilabda, de mivel falusi lány voltam, csak a TV-be láttam. De nem a labda a lényeg, hanem a három srác. Mikor közelebb értek, felismertem őket. Kendall, Carlos, és Logan. Jamest nem láttam velük.
-Sziasztok! Te vagy James új barátja?-kérdezte Kendall.
-Igen úgy néz ki.-mondtam.
-Hogy is hívnak?-kérdezte Carlos.
-Réka, de nektek csak Csicsont. És ő a barátnőm.-mutattam Tufira.-Ő is Réka, de szólítsátok csak Tufinak.
-Nos, Tufi ha gondolod, eljöhetnél sétálni velem itt egy kicsit, míg a többiek a barátnődet faggatják.-mondta Logan Tufinak.
-Rendben. Dodó!-kiáltott a kutyának.
-Aranyos.-mondta Logan. azzal elindultak. Engem meg folyamatosan kérdezgetett Carlos és Kendall. Szerencsére megcsörrent a telefon. Egy ismeretlen szám volt. Felvettem.
-Szia Csicsont! James vagyok.-szóltak bele.
-Szia James!-köszöntem.
-Ráérsz most?-kérdezte.
-Persze.-válaszoltam.
-Meg tudod adni a címed? Egy óra múlva érted megyek.-mondta.
-Rendben. Long St. 58.-mondtam.
Letettem a telefont, és odahívtam magamhoz Lessyt. Elköszöntem a fiúktól, és hazafelé vettem az irányt. Otthol felöltöztem, és vártam. Csengettek. Kinyitottam az ajtót, és Jamessel találtam szemben magam.
-Hamarabb jöttél.-vontam kérdőre.
-Tovább beszélhetünk.-érvelt.
-Hát nem vitatkozom.-mondtam. Azzal beültem gyönyörű fekete kocsijába, és lementünk a partra. Ott beszélgetni kezdtünk.
-Mióta vagytok együtt Halstonnal?-kérdeztem.
-Lassan egy fél éve.-mondta James, és lehajtotta a fejét, mint aki nem érdekel az eltelt idő.
-És szeretitek egymást.-érdeklődtem.
-Biztos, hogy érdekel ez téged?-kérdezett.
-Csak úgy érzem jobb ha megbeszéled ezt valakivel.-válaszoltam.
-Igazad van. Eleinte még igen, de már nagyon régóta nem. Az első hét még virágzott, amikor biztos volt a helye a pomponcsapatban. Összeveszett az oktatóval, mert valami Angela került volna a helyére, mivel az a lány ismertebb volt nála. Én már akkor a BTR tagja voltam. Még aznap összeveszett velem is. Szakítottunk. A szerelem elmúlt. Csak elszállt. Másnap vissza akarta könyörögni magát, amikor közöltem vele, hogy már nem szeretem. Ő megcsókolt, és egy ideig ez elég volt, hogy visszafogadjam. Ismét egy hét. Utána az életem pokollá változott mellette egészen máig. Ma már gyűlölöm. Úgy bánik velem, mint a legcsóróbb csicskájával.-mesélte.
-És az nem jutott eszedbe, hogy ezt neki is elmondd?-kérdeztem.
-Nem merem.-mondta.
-Te tényleg azt akarod, hogy más irányítsa az életed? Ha már eleged van belőle, akkor szakíts vele. Hagyd ott. Hidd el ez a lány nem érdemli meg, hogy miatta tönkre menj.-győzködtem.
-Igazad van. Köszönöm. Holnap szakítok vele. Vagy majd a suliban. Igaz barát vagy.-mondta.
-Akkor ez most randi volt?-kérdeztem csak úgy mellékesen.
-Nem tudom. Maradunk barátok.-válaszolt.
-Értem.-mondtam. Valamilyen ártatlan ábrázat mászott fel arcomra. Mikor James meglátta, valamilyen sugallat csapta meg gondolatait, és szenvedélyesen megcsókolt. Életem legszebb pillanata volt. Szerencsére a szőke nem volt ott, és nem tudott beavatkozni az eseményekbe. James lágyan csókolt, majd végigsimította karomat. Ahol érintett, ott kijött rajtam a libabőr.

Mikor kibontakoztunk a csókból úgy éreztem, még az eddiginél is jobban szeretem. Látszott a szeme pillantásából, hogy nem játszotta meg magát.

-A barátok nem csókolóznak.-mondtam elmosolyodva.

-Miért? Baj?-kérdezte.

-Cseppet sem.-csókoltam meg újra.-Akkor mi most együtt vagyunk? Vagy mi?-kérdeztem.

-Nem tudom. Egyelőre csak furcsa barátok.-ezen a mondatán sokat nevettünk. Egy kicsit még sétáltunk. Később hazavitt. Tufi már várt.

-Hol voltál?-kérdezte.

-Jamessel.-válaszoltam. Ezen Tufi nagyot nézett.

-És együtt vagytok?-érdeklődött.

-Nem. Csak furán barátok.-válaszoltam. Ezt a poént csak mi értettük Jamessel.

-Na, és te meg Logan?-kérdeztem.

-Nagyon úgy néz ki, hogy egy hullámhosszon vagyunk.-válaszolta.

-Gratula.-mondtam. Ez a nap hosszú, és egyben tökéletes volt. Lefeküdtem aludni, és most Lessyt is vittem az én szobámba. Korán kellett kelnem, mert holnap Tufival csajos napot tartunk. És hát az a biztos, ha mellettem az aranyos kis ébresztőm. Szép BTR álmokat!